Rorgosh Poliblog

Az Állam - egy PC natgeo sorozat margójára

2017. szeptember 16. - Rorgosh

Meglepő a natgeo legújabb minisorozata, Az Állam. Bár még csak az elős két részét volt alkalmam megtekinteni, de máris komoly kérdések kavarognak a fejemben. Különösen a sorozatot jellemző PC bullshit kapcsán. A sorozat - és itt van hazai aktualitása - ugyanis néhány elképzelt ember csatlakozását és életét mutatja be az ismert terrorszervezetnél a Daes-nél (nem kívánom őket másképp hívni). Annál a Daesnél, amelynek egyáltalán nem kicsi szerepe volt és van az európai menekültválság kialakulásában.

Beharangozó és a sorozat

A minisorozat beharangozója sem hagyott sok kétséget a valós probléma - európai és más fiatalok és mások csatlakozása egy nemzetközi terrorszervezethez - megközelítése felől, bár arra számítottam, hogy dramatizált jelenetekkel kapcsolatos tényfeltáró dokumentumfilm lesz. Nem az lett. Ugyanakkor a megközelítés, a beharangozó,  "hittek,  csatlakoztak, nem sejtették" már egy eleve sajátos alapállást ad a műsornak. Már nem elkövetők. Már áldozatok, akikkkel - és természetesen mindazokkal, akik valóban csatlakoztak - együtt lehet és kell érezni, hiszen szegények, csak hibáztak...

Ám álljunk csak meg egy pillanatra! Hittek? Mit? Attól még, hogy valaki az iszlám híve nem kell terrorszervezethez csatlakoznia. A legtöbb hívő nem is teszi ezt, sőt a legtöbbjük nem is támogat semmiféle terrorszervezetet. Vagy azt hitték, hogy egy jó ügyért küzdő csoporthoz csatlakoznak? Milyen jó ügy? Az, hogy egy közel másfélezer éve élt vallásalapító szavait kifordító iszlám törvénykezésű államot hozzanak létre? Mi is a gond azzal, hogy egy ország lakói saját maguk, megválasztott képviselőik útján határozzák meg azt, hogy miképp akarnak élni? És ha már iszlám törvények, nem feledkeztek meg egy pár dologról? Például arról, hogy talán a próféta nem is azt írta le, amit a vallási szélsőségesek hírdetnek? Nem feledkeztek meg véletlenül az iszlám legfontosabb előírásáról? Arról, hogy mindenkinek magának kell értelmeznie a próféta szavait és tetteit és nem másokat kell követnie birka módon?

Vagy azt hitték, hogy majd jót tesznek? Ártatlanok meggyilkolásával és terrorizálásával? Azzal, hogy megerősítik azokat akik ezt teszik? Azzal, hogy még szörnyűbbé teszik az amúgy is szörnyű szíriai polgárháborút? Azzal, hogy olyan előírásokat kényszerítenek az ott élőkre, amit azok nem éreznek magukénak?

Aligha. Mint a bíróság előtt álló két magyar ügye mutatja, inkább azt hitték, hogy ez menő dolog lesz. Menő dolog lesz harcjárműveket felrobbantani, menő dolog lesz lefejezést élőben nézni, sőt talán egyszer azt is megeengedik, hogy ők csinálták. Menő dolog lesz kiélni az erőszakot és nem úgy, mint mások, hogy leülnek egy kicsit és a virtuális valóságban felhentelnek néhány szörnyet. DE EZT nem mutatja be a sorozat. Nem mutatja be, hogy kik voltak a csatlakozás előtt (csak később utal pár dologra), hogyan jutottak el odáig, hogy csatlakoznak egy olyan szervezethez, amely leginkább a lefejezős videókról híres.

Azt sem mutatja be, hogy a csatlakozók előtt igenis ismert volt, hogy miféle szervezethez csatlakoznak. Pedig erről volt szó a tévében és az internetes hírportálokon is. Ha valakinek ebből nem jött le, az csak két dolog miatt lehetett. Az egyik lehetőség, hogy nem voltak hajlandóak azokat a híreket nézni és olvasni, amelyek bemutatták a brutális valóságot. Nem voltak hajlandóak saját maguknak feltenni a kérdéseket és valamiféle épeszű választ keresni arra. Nem voltak hajlandóak megvívni a saját belső küzdelmeiket. Vagyis semmit nem voltak hajlandóak megtenni, amit épp a saját hitük követel meg tőlük.

A másik lehetőség, hogy egyszerűen nem érdekelte őket. Nem érdekelte mindaz a szörnyűség, amit a szervezet tagjai elkövettek, nem érdekelte őket a mérhetetlen szenvedés, amit másoknak okozta. Sőt, még a saját közeli hozzátartozóik szenvedése sem érdekelte őket, amit a csatlakozással okoztak.

Mert csatlakoztak. Elmentek oda, nem törődve azzal, hogy az országaik eléggé egyértelműen deklarálták, hogy minek is tekintenek egy efféle csatlakozást. Csatlakoztak, hogy lerombolják mindazon civilizációs vívmányokat, melyet mások nemzedékek hosszú során, nem egyszer szörnyű áldozatok árán értek, építettek fel. Csatlakoztak, hogy ha úgy adja saját magukat robbantsák fel. 

Nem sejtettek semmit? Mit nem sejtettek? Azt, hogy az iszlám kiforgatott törvényei uralkodnak ott? Azt, hogy egy háborús övezetben lesznek majd, ahol majd meg akarják ölni őket? Azt, hogy majd meg kell ölniük másokat? Azt, hogy egy nő a szervezeten belül legjobb esetben is csak feleség lehet, aki alig több (ha több egyáltalán), mint a férje rabszolgája? Pedig csak olvasni kellett volna. De talán nem is erről volt szó. Talán épp ez volt a vonzó. Az, hogy közvetlenül átélhetik az erőszakot (lehetséges mellékhatások: sújos sérülés, halál), az, hogy olyan dolgokat tehetnek meg, amit mások nem (lehetséges mellékhatások: minden picit is épelméjű ember megvetése, élve jogállamok fogsába kerülése esetén hosszú, hosszú börtönévek). Vagy épp az, hogy a terror matrónái legyenek és végre szabadon kiélhessék a más nők megalázására vonatkozó vágyaikat. Vagy csak annyi, hogy ne kelljen önálló személyiségként viselkedniük, élniük, csak megtegyék azt, amit mások mondanak, hogy alávethessék magukat mások akaratának.

Miért is kellene nekem velük együttéreznem? Azokkal, akik tömeggyilkos ideológia szolgálatába álltak? Akik olyanokhoz csatlakoztak, akkik örömüket lelik mások megalázásában, meggyilkolásában, a fegyver nyújtotta hatalommal való visszaélésben. Akik úgy követelik, hogy felnőttként kezeljék őket, de nem hajlandóak arra, ami egy felnőttől elvárható, hogy saját maga gondolkozzon, hozza meg a döntéseket? 

Miért kellene együttéreznem azokkal, akik nem hogy nem éreztek együtt másokkal, hanem még csak fokozták azok szenvedéseit? Akik elvették másoktól azt a lehetőséget, hogy a saját boldogulásukat keressék.

Miért nem annak mutatjuk be ezeket az embereket, akik valójában? Megfelelő erkölcsi érzék nélküli terroristáknak, akik fájdalmat akarnak okozni másoknak? Akik ha megtehetik, a puszta lehetőség miatt mások ártalmára vannak? Akik abban lelik örömüket, hogy korlátozzák mások jogait?

Ezzel pedig egy sokkal alapvetőbb kérdéshez jutunk el. Miért áldozzuk fel a szent PC jegyében azt, hogy a dolgokat annak nevezzük, ami? Mert persze, fontos megértenünk azt, hogy a szörnyűségek elkövetői miért teszik azt, amit tesznek. De nem azért fontos, hogy együttérezzünk velük, hogy felmentsük őket a tetteik alól. Azért fontos, hogy megelőzzük az ilyen tettek elkövetését. Azzal, hogy kezeljük azokat a problémákat, ami embertársainkat fogékonnyá teszi a gyilkos ideológiák iránt. És azzal, hogy időben azonosítjuk az ilyen egyéneket és csoportokat, feltárjuk a csoportok belső dinamikáját és feltesszük azt a kérdést magunknak: hogyan lehet a szabadságjogok feláldozása nélkül mérsékelni vagy megszűntetni az általuk jelentett veszélyt.

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator2.blog.hu/api/trackback/id/tr112869596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.