Rorgosh Poliblog

Választási rendszerek II.

2017. október 05. - Rorgosh

A poszt előző részében bemutattam a hazai és a német választási rendszert, az utóbbit elsősorban azért, mert az ellenzéki választási összefogás ezen rendszer mellett tette le a voksát.

Mint azt bemutattam, a német választási rendszer - mivel egyidejűleg biztosítja az arányosságot és nyújt bizonyos fokú beleszólást a képviselők személyébe - egy felvállalható választási rendszer, érdemes minden a demokráciát komolyan vevő személy támogatására.

Ám korántsem tökéletes - bár ilyen választási rendszer talán nincs is - maga is sok kihívással küzd. Érdemes ezeket áttekintenünk egy esetleg még jobb választási rendszer alapjainak a bemutatásához.

Az egyik kihívása a rendszernek, hogy a képviselők inkább függnek az őket indító párttól, mint a választóiktól, így olyan képviselők is bejuthatnak a törvényhozásba, akiket egyénileg esetleg senki nem támogatna. Mi több, ezen függés miatt a képviselők inkább a pártjuk semmint a választóik érdekeit tartják szem előtt, pedig hát elvileg az utóbbi miatt kapják a fizetésüket. Ennek oka, hogy a bejutást alapvetően a pártlista biztosítja, mivel az azon elfoglalt pozició mutatja meg érdemben, hogy ki fog bejutni (általában a jelöltek mind a listán is szerepelnek, mind egyéniben is indulnak). Vagyis a pártvezetéshez való hűség - hacsak maga a párt nem szenved el súlyos támogatásvesztést - biztosabb bejutást jelent, mint az egyéni körzet.

A rendszer másik hibája éppen ebből következik: a pártok gyakran egy-egy személy köré szerveződhetnek, nem kényszerülnek hiteles, a közösségben elismert jelöltek kinevelésére. Így viszont a képviselői munka sok esetben megkérdőjelezhető, sokan inkább csak szavazó automaták.

A rendszer harmadik - bár egy kétfordulós egyéni választási körzetekkel feloldható - hibája, hogy az egyéni helyeket nem az adott körzetben abszolút többséget szerzett, hanem egyszerűen a legtöbb szavazatot kapott jelöltek viszik el. Így valaki úgy lehet egyéni képviselő, hogy esetleg a többség esetleg kimondottan nem támogatja. Az egyfordulós rendszerben így a választók arra kényszerülhetnek, hogy latolgassák az egyéni jelöltek esélyeit, ahelyett, hogy arra szavaznának, akit a legalkalmasabbnak tartanak (és legfeljebb a második fordulóban átszavaznának).

A rendszer negyedik - egyben a legkönnyebben kiküszöbölhető - hibája, hogy a rendszer lista alapú, így van választási küszöb. Ez a legtöbb ilyen rendszernél 4-5% körül van, viszont így a küszöböt meg nem ugrott pártokra adott szavazatok elvesznek. Így viszont egyrészt nem képződik le a társadalom teljes véleménye a törvényhozásban, másrészt örök kérdés, hogy az elveszett szavazatokat hogyan osszák szét a küszöböt megugró pártok között.

Ám a legnagyobb hiba az ötödik: egy kreatív és fegyelmezett politikai erő ebben is megtalálhatja a kiskapukat. Ehhez tételezzük fel, hogy van egy olyan párt, amely valójában két pártból áll össze, de olyan szorosan együttműködnek, mintha egy párt lennének. Ezek megtehetik, hogy egy-egy területi lista övezetében (megyében) formálisan külön, de valójában együttműködve indulnak. Az egyik párt ismert és ezért esélyes egyéni jelölteket indít (a választókerületeket pedig ehhez igazítják), míg a másik csak "papíron" indít egyéni jelölteket, valójában listán indul. Az egyéniben induló fél viszont "elfelejt" leadni pártlistát, vagy esetleg tájékoztatja a választóit arról, hogy a listán a másik pártot támogassák.

Ekkor az fog történni, hogy a párt elviszi mind az egyéni választókerületekért járó mandátumok többségét, mind a szavazatok arányában a pártlistán rá jutó részt. Így egy párt (illetve kettős párt) akár 30-35%-os támogatottsággal is többséget szerezhet az országgyűlésben. Mindezeken felül az ilyen trükközés eléggé komoly szervezést igényel a párttól, így a képviselők természetesen inkább a pártjaik, mintsem a választóik emberei lesznek. Bár ugyan ilyenre - tudtommal - még nem volt példa németországban, ugyanakkor azt se feledjük el, hogy a két ország politikai kultúrája eltér.

Akkor mi a megoldás?

Megoldást jelenthet egy teljesen másféle választási rendszer. Ebben egy-egy választókerület mondjuk egy-egy megye lenne, a benne lévő megyei jogú városokkal együtt. Budapest viszont önálló választókerület lenne. Egy-egy választókerületben a lakossággal vagy a választásra jogosultak arányával arányos számú képviselő lenne megválasztva az alábbi módon:

Minden választó egyetlen szavazatot ad le és azt személyre (jelöltre) teszi. Minden jelölt bejut, aki megszerzi a leadott szavazatok bizonyos hányadát (pl. ha az adott megyében hét képviselői hely van, akkor a szavazatok egynyolcadada plusz egy szavazatot). Ha ezzel elkel minden hely a választókerületben, akkor ott egyetlen körben zajlik le a választás. Ha viszont néhány hely nem kel el, akkor a választás következő fordulójában a megszerzett szavazatok számának sorrendjében kerülnek be a parlamentbe a jelöltek.

A rendszer előnye, hogy csak olyan képviselők jutnak be, akik valóban élvezik legalább a lakosság egy részének a támogatását. Így a pártok arra kényszerülnek, hogy hiteles és a közösségben elismert személyeket indítsanak a választásokon. Ez megerősíti a képviselők feletti választói kontrollt, és így természetesen a pártok is jobban a választók felügyelete alá kerülnek.

További előny, hogy megszűnik a gerrymanderingezés lehetősége, a hatalmon lévő koalíció nem pakolhatja át a választókat az egyik körzetből a másikba.

Ugyanakkor ez a választási rendszer mégiscsak valamilyen szintű arámyosságot biztosítana a képviselői helyek elosztásánál. Valójában minél nagyobb a választókerület népessége, annál arányosabbat (éppen ezért megfontolás tárgyát képezheti, hogy két-három megye egyetlen választási körzetben legyen a megfelelő arányosság érdekében). Itt ugyanis a rétegpártok megtehetnék, hogy a választókerületben akár csak egyetlen jelöltet indítsanak annak nagy eséllyel történő bejutása érdekében, míg amelyik párt tarolni akar, az valamilyen szinten kénytelen egymással is versenyeztetni a jelöltjeit, vagy nagyon magas szinten összehangolni a választóik tevékenységét. Mindkettő jelentős kockázattal jár azonban, ami arra kényszeríti, hogy alapvetően a választók igényeit szolgálja ki - ellenkező esetben akár már néhány száznyi szavazat elvesztése is is csúnya választási pofonhoz vezethet.

Eltűnnének a töredékszavazatok, a választási küszöb és az ezek miatti problémák és visszaélési lehetőségek is, vagyis összességében tisztább, átláthatóbb választási rendszer születne.

Várom a véleményeket! :)

Ui: lesz még legalább egy rész néhány "részletkérdésről".

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator2.blog.hu/api/trackback/id/tr3612928599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.