Rorgosh Poliblog

Tőkejövedelmek adói

avagy miért is adózunk?

2017. december 07. - Rorgosh

A minap egy cikket olvastam a 444.hu-n, a Qbit-esek tollából. A cikk szerzője arról írt, hogy a tőkejövedelmek igazságtalanul alacsony kulccsal vannak adóztatva. Bemutatta, hogy a tőkejövedelmek alacsony kulcsú adóztatása következtében a legmagasabb jövedelműek meglehetősen alacsony, általában az adott ország (már ahol többkulcsos adórendszer van) egyik legalacsonyabb adókulcsa környékén adóznak. Szerinte e helyett ötven százalék körüli, vagy esetleg még magasabb adóval kellene súlytani ezeket a jövedelmeket.

Forrás: https://www.eutax.hu/adozas-kamatjovedelem-utan/

A cikk meglehetősen érdekes volt, és nem azért mert egyetértettem volna vele, hanem azért, mert jól mutatta be, hogy általában miképp gondolkodunk az adókról.

A cikk szerzője ugyanis nem azt hánytorgatta fel, hogy a közfeladatok ellátásához szükséges adók a társadalom egyes csoportjai számára már túl magasak, ezért az adókat át kellene csoportosítani, hanem azt, hogy a tőkejövedelmekkel rendelkezők nem a jövedelmi szintüknek megfelelő személyi jövedelem adózással adóznak.

Mi a különbség? Árnyalatnyi, mondhatnák Brachel Sigfrid után szabadon. Az utóbbi esetben az adóztatás célja már nem valamilyen közfeladat ellátásához szükséges anyagi fedezet biztosítása, hanem valamilyen homályos igazságérzet mentén valójában a cél az adóztatás maga. Vagyis a tőkejövedelmek büntetése, mert azok a hasznosulásukkal úgymond eredeti jövedelmekké alakulnak át. Ez számomra egy kicsit olyasmi volt, mint a közpénzek közpénz jellegének elvesztése.

Amit viszont én elvárok, az az, hogy az adóztatásnak avalódi célja, és ez a cél maga is megvitatható legyen. Vagyis csak annak az adónak van bármi értelme, amely által olyan közfeladatot lát el az állam, ami nemcsak, hogy jobbá teszi a társadalom tagjainak életét, de ennek szükségességében a társadalomban széleskörű egyetértés uralkodik (írhattam vollna konszenzust is, de hát van ugye magyarul is). Innen nézve viszont a tőkejövedelmek magasabb kulcsú adóztatása már nem feltétlenül ésszerű lépés.

Ennek okainak megértéséhez három dolgot kell megértenünk. Az egyik nem más, mint annak megértése, hogy a tőkejövedelmeből magas jövedelmekre szert tevők száma egy társadalomban meglehetősen alacsony. Így ugyan egy-egy ember óriási jövedelemre tesz szert az általa birtokolt vállalkozásrészek nyereségéből (beleértve az árfolyamnyereséget is), ám ugyanezen jövedelmek nemzetgazdasági szinten már nem olyan jelentősek, magasabb kulcsú adóztatása nem növeli meg jelentősen a költségvetés bevételeit. Annyival semmiképp, hogy egy szélesebb társadalmi csoport emiatt észrevehető mértékben kevesebbet adózzon. Mi több, a tőkejövedelmek jelentős része nem egyszer árfolyamnyereség, amely azonban nem feltétlenül jelenik meg a részvénytulajdonos bankszámláján (a brókercégnél vezetett számláján persze jóváírják neki, mivel a birtokolt részvények értéke megnőtt). Ha erről valakinek a virtuális jövedelem jut eszébe, az nincs az igazságtól távol, hiszen ezen tőkejövedelmek csak akkor realizálódnak, ha az illető értékesíti a tulajdonrészét.

A másik az, hogy az országok egyáltalán nem viccből nem adóztatják magasabb kulcsokkal ezen jövedelmeket. Ennek pedig kevés köze van ahhoz, amit a cikk szerzője leírt, hogy ezzel jutalmazzák azt, aki nem elkölti a már adózott jövedelmét, hanem félreteszi. A legtöbb állam nem ennyire jutalmazó típus. Sokkal fontosabb néhány más megfontolás. Az egyik ilyen, hogy a legtöbb állam belátta: vállalkozásokra van szükség a gazdaság és így a jólét fejlődéséhez.

Az emberek azonban nem viccből alapítanak válalkozásokat: az alkalmazottként megszerezhetőnél magasabb jövedelmekre vágynak. Ugyanakkor vállalkozni nem egyszerű és stresszes dolog, a vállalkozások a létezésük korai szakaszában gyakran veszteségesek. Vagyis a vállalkozók kockáztatják a vagyonukat. Olyannyira, hogy sok vállalkozás soha nem válik nyereségessé, pár hónapnyi, évnyi szenvedés után az új vállalkozások igen magas hányada megszűnik. Ha az állam a sikeres vállalkozásokat magas adókkal sújtaná, akkor azzal sokak kedvét venné el az egész cécótól, így viszont kevesebb vállalkozás lenne, amely kevesebb munkahelyet, így alacsonyabb jövedelmeket eredményezne.

A magas kulcsok azonban más dolgok miatt is károsak. A gazdaságok húzóágazatait - kivéve ha egy a korményzat által kijelölt, vagy azzal szoros barátságot ápoló oligarcha csoportról van szó - általában társas vállalkozások alkotják. Társas vállalkozásokhoz nem túl meglepő módon társak kellenek, akik viszont szintén nem viccből ölik a pénzüket egy vállalkozásba: jövedelmet szeretnének belőle látni. Magas kulcs alkalmazása esetén viszont már nem, vagy csak keveseknek éri meg ez a tőkebefektetés, így egyrészt a vállalkozások teljesen a bankokra lennének utalva a tőkeellátás terén, másrészt folyamatos tőkehiánnyal küzdenének. Arról nem is beszélve, hogy a részvények a gazdagok luxusává válnának, ami egyrészt egy sokkal oligarchikusabb gazdasági struktúrához, másrészt a jövedelmi különbségek még a mainál is nagyobb különbségéhez vezetnének.

Ez már csak azért is valószínű, mert magas tőkejövedelmi kulcsok esetén megeshetne, hogy valakinek a jövedelmi helyzete alapján a személyi jövedelemadó kulcsa alacsonyabb lenne, mint az általa birtokolt tőke utáni jövedelemé. Ez pedig elég erős pszichológiai korlát lenne a részvények vásárlásásval szemben, különös tekintettel arra, hogy a részvények után vagy fizetnek osztalékot vagy nem, és az árfolyam is vagy felfelé megy, vagy nem. Ja igen, a kockázatok, amit már említettem.

Ez persze megoldható lenne azzal, hogy mindenkinek egyszerűen jövedelemként kellene bejelentenie minden jövedelmét (beleértve a tőkejövedelmeket is), és a jövedelmének megfelelő kulccsal adóznia utána, azonban több minden is ez ellen szól. Egyrészt így a névleg egyforma értékű tőkerészek tényleges értéke (jövedelem teremtő képessége) nem lenne egyforma, a tulajdonosa vagyoni helyzetétől függne, hiszen az amúgy magasabb jövedelműeknek kevesebb nettó jövedelmet teremtene az ugyanakkora névértékű részvény. Ez átláthatatlan tulajdonosi struktúrát eredményezne és elősegítené az adócsalást. Ráadásul sokkal bonyolultabbá tenné az adórendszert, amit már amúgy is mindenhol túl bonyolultnak tartanak (többnyire joggal).

A harmadik, amit meg kell értenünk, hogy épp a többkulcsos adók a magas felső kulcsokkal eredményezik azt, hogy sokan nem bérként, hanem valamilyen áttétes tőkejövedelem formájában kapják kézhez a jövedelmüket. Ez ugyanis az adózás optimalizálására ösztönzi a vállalkozásokat a legértékesebb alkalmazottaik tekintetében. Ha a tőkejövedelmeket ehhez igazítja az állam, abból megeshet, hogy nem több, hanem épp kevesebb bevétele lesz az államnak. Ennek oka, hogy egyrész sok állam van a világon és a vállalkozásoknak meglehetősen széleskörű lehetőségeik vannak arra, hogy valamiképp az adóparadicsomokban termeljék meg (mutassák ki) a nyereségüket. Az erre történő erőfeszítésük pedig azzal arányos, hogy a tényleges működésük helyén milyen magasak a tőkejövedelmeket terhelő adók. Minél magasabbak az adók, annál inkább érdemes felvállalni az ezzel járó erkölcsi veszteséget.

Ami még a jobbik eset. Mert ekkor egyszerűen kiszervezik a nyereséget egy adóparadicsomba, de legalább nem korrumpálják az állam működését. Ám a magas tőkejövedelmi adókulcsok hajlamosak oda vezetni, hogy az adott ország legfontosabb vállalkozásának vezetői valahogy mindig a kormányzat fontosabb képviselői közvetlen közelében mutatkoznak. Az ok egyszerű. Eleve vannak olyan vállalkozók, akik az államtól várják a boldogulásukat, de normális esetben a legtöbb sikeres vállalkozó keveset foglalkozik az állammal. Talán épp ezért sikeresek: a vállalkozásukkal foglalkoznak az állam helyett. Ám a magas adókulcsok oda vezetnek, hogy az állam túlságosan fontossá vállik ezen válallkozások vezetői számára, hogy ne próbálják a befolyásuk alá vonni. Ha pedig már beleölnek egy-egy jelölt, párt kampányába annyit, hogy az simán nyerjen, akkor annak hatalomra kerülése után benyújtják a számlát. Jobb esetben "csak" erősen túlárazott közbeszerzések formájában, rosszabb esetben a szabályzói környezet vetélytársaik számára kellemetlenné alakításával.

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator2.blog.hu/api/trackback/id/tr713450899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2017.12.07. 20:47:28

Okos, összeszedett cikk.

Sir Galahad 2017.12.07. 21:28:37

Oké, akkor én meg egyáltalán nem akarok adózni. Gondolom, ez nem probléma, hiszen én csak egy ember vagyok, ez aligha rengeti meg a költségvetést, az meg ugye nem szempont, hogy igazságtalan.

igazi hős 2017.12.07. 21:54:42

@Ad Dio: Inkább egy katyvasz. Egyik mondat még a tőkejövedelemről szól, a következő már a többkulcsos adóról. Minek van összekeverve a névérték és a jövedelem, ennek semmi értelme. (Ha lenne vagyonadó, akkor sem a névérték, hanem a beszerzési vagy a piaci érték lenne az alap.) Az összeszedettség egy "számtanpéldával" kezdődik.

Ad Dio 2017.12.07. 23:40:33

@igazi hős:

Olvasd el még 1x. Logikus az.