Ügyfele vagyok az egyik hazai banknak. Mivel ez itt nem a reklám helye, így nyugodtan leírom, hogy a K&H Bank Rt-nek.

Mint - amint gyanítom a legtöbben - én is hitelkártya tulajdonos vagyok, és a napi vásárlásaimat, "költekezéseimet" arról rendezem. Ezzel sem lógok ki a sorból. Mivel a legtöbbször kis értékben költekezek, így általában paypassal fizettem - és nem véletlen a múltidő.

Történt ugyanis, hogy eléggé sokszor - minden harmadik-negyedik paypassos fizetésnél - elsőre elutasították a fizetést, és csak újbóli próbálkozásra, ezúttal a chipkártya és a pin kód alkalmazásával tudtam fizetni. Természetesen azt tettem, amit minden, az internet korában élő átlag magyar: utánaolvastam az interneten. Ok, megtudtam, hogy ha átlépem a 15.000 Ft-os bűvös határt aznap, akkor kéri a PIN kódot. Ok, rendben, túl is tettem magam, innentől fogva nem lehet probléma, nem érhet meglepetés. Bár egyvalami azért motoszkált a fejemben: a XXI. század bűvös világában miért azt írja (nyomtatja) ki a terminál, hogy elutasítva, ahelyett, hogy szimplán kérné a kódot?!

De nem töprengtem tovább eme nem is annyira lényegtelen kérdésen, hanem éltem tovább kicsiny világmat és még blogot is kezdtem. Ám valahogy újra és újra bekövetkezett a paypassos lesrefutás és ez végül kiverte a biztosítékot: aznap ugyanis először fizettem, és a fizetendő összeg is 5.000 Ft alatt volt, tehát elvileg nem lehetett volna gond (a hitelkártya keretem nem egészen negyedét használtam el, tehát fedezet is volt). Ezen azért elborult egy kicsit (na jó, nem annyira kicsit) az agyam, Ugyanis eléggé megalázó a fizetés elutasítva üzenet, még akkor is (vagy pláne akkor), ha ez az ember törzshelyén történik. 

Úgy alakult, hogy pénteken délelőtt nem kellett melóznom így beugrottam a bankba megkérdezni, mégis mi a halál folyik?! Az ügyintéző rendkívül kedves volt és elmagyarázta, hogy a paypassnál nem napi a 15.000 Ft-os biztonsági limit, hanem az csak gyűlik és gyűlik. Sőt, akkor is gyűlik, ha közben volt az embernek olyan vásárlása, ahol annak összege miatt meg kellett adnia a PIN kódot.

Nekem ez gyanús volt. A baráti társaságom talán nem a világ legnagyobb létszámú társasága, de őket soha nem láttam lesrefutni a paypassal - pedig mindahányan boldog(?) kártyatulajdonosok vagyunk. Ezt fel is vetettem azonnal, ám az ügyintéző elmondta, hogy ez de, így van épp amiatt, hogy ha valakinek ellopják a kártyáját, akkor az ne húzhassa le az embert napi 14.995 Ft-ossával.

Nem győzött meg. Ám nem voltam rest, megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy mégis ők miképp vannak paypass ügyileg. Ám nekik rendben működik.

Én meg elgondolkodtam. Egyrészt azon, hogy miért nem napi a 15.000 Ft-os limit. Ha valaki ellopja a kártyát, az vélhetően nagyon is tisztában van azzal, hogy azt hamar le fogják tiltani. Főképp az okostelefonok világában. A legtöbb banknak ugyanis van valamilyen okostelefonos számlakezelési alkalmazása és ebben bizony ott a funkció, hogy letiltsa az ember a hiányzó kártyáit. Vagyis ha nem találom a kártyám és az egész kérót feltúrva sem találom, akkor alighanem 24 órán belül le fogom tiltani a kártyát. A tolvaj ezalatt legfeljebb 30.000 Ft-ot (napközbeni kártyavesztés esetén az aznapi és a következő napi limit) tud paypassal vásárolni, ha napi limit van a PIN kód nélkül. Ez persze nem kevés pénz, ezért is furcsállom, hogy nem sok paypass mentes hitelkártyát látok (van akinek a 15.000 Ft is több, mint a jövedelme tizede). Pedig a hitelkártya számukra is hasznos lehet (én anno pl. kimondottan az internetes fizetési lehetőségek miatt igényeltem hitelkártyát és az óvatosságom - sajnos - kifizetődött).

Az sem világos, hogy ha már nem napi limit van, akkor miért nem indul újra a 15.000 Ft-os általános limit amikor olyan értékben vagy helyen vásárlok, amikor mindenképp meg kell adnom kódomat? Hiszen a kódomat elvileg csak én ismerem, tehát a kód alkalmazásakor hitelesítettem, hogy én használtam a kártyát. Innentől fogva pedig tényleg csak az ügyfél szívatása, hogy akár a következő - akár pár száz forintos - vásárlásnál elutasítja a bank a tranzakciót, azt újra meg kell kísérelni a chipkártya és a pin kód alkalmazásával.

Végül továbbra sem értem, hogy a bank miért elutasítja a tranzakciót - mintha nem lenne fedezet - ahelyett, hogy a kártyaolvasót arra utasítaná, hogy kérje a PIN kódot? Ugyanis amikor a kártyaolvasó kiír nekünk valamit, akkor épp a bankunkkal beszélgetünk. A tranzakció elutasítva - miközben annak fedezete rendelkezésre áll - egy eléggé udvariatlan, mondhatnám (és mondom is!) kimondottan durva üzenet a bank részéről. Érdemes lenne ezen a bankoknak elgondolkodniuk, hiszen az ügyfelek adott esetben még zabossá válhatnak. Ami egy banknak sosem jó hír (pláne nem a hazai "bankbarát" környezetben).

Az sem ártana, hogy a bank amikor bevezet valamilyen szolgáltatást, akkor elgondolkodna azon, mit is vezet be. A paypass egy egyszerű kényelmi szolgáltatás. Az ügyfelek épp azért szeretik, mert gyorsabban fizethethetnek így és aztán mehetnek a dolgukra, A biztonság nyilván fontos, ám ha az olyan szinten avatkozik be a szolgáltatás használatába, hogy az lényegét veszti (hiszen ilyankor kétszer kell megkísérelni a fizetést, emellett kialakul egyfajta félelem a használattal szemben, ami pedig a készpénz használat irányába tereli az ügyfelet), akkor az nem más, mint a bank és az ügyfél pénzének és idejének (nem mellékesen: türelmének) pazarlása.

Én magam leálltam a paypass használatával. Ugyanis nem kérek a "tranzakció elutasítva" típusú üzenetekből, és nem kívánom fejben tartani, hogy épp hol állok a limittel. És megeshet, hogy a bankhoz kötő egyéb tényezők megszűnte esetén keresek egy másikat, amelyik képes épelméjűen bevezetni egy kényelmi szolgáltatást (ha már bevezetik).