Ha igénybe veszünk egy szolgáltatást, általában arra számítunk, hogy a szolgáltató - legyen az egy kávézó, fodrász vagy épp a MÁV - igyekszik jól tenni a dolgát. Ha ez valamiért mégsem sikerül neki, akkor legalább udvariasan viselkedik, netán némi kompenzációt ajánl fel, nem pedig fenyegetőzik. De abszurdisztánban már más világot élünk.

A minap úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egyik budapesti ismerősömet, és a találkozóra vonattal mentem. Évente alig párszor teszem ezt, és már régen megtanultam elviselni a MÁV kisebb késéseit, mondhatni, számoltam velük. Amúgy is, egy baráti halászlevezésnél, borozásnál, sörözésnél pár perc késés (több, mint 100 km távolságról) bőven elfér.

A vasútállomáson hamar kiderült, hogy az általam használni tervezett gyorsvonat mintegy 20 perces késéssel fog érkezni és indulni Budapestre, ezt egy idő után többször is bemondták. Kicsit zavart, hiszen nyár lévén az ember azt hinné, hogy az épp hulló csendeseső nem jelent leküzdhetetlen akadályt a MÁV-nak a menetrend tartásában. Később (még az indulás előtt) rájöttem, hogy a késést valóban nem az időjárás okozza. Persze az utasok morogtak, egy idősebb úr meg is jegyezte, hogy ideje lenne már szétzavarni ezt a bagázst, ha még nyáron is képtelenek a menetrend tartására.

Aztán bemondtak valamit, amit nem tudok másnak nevezni, mint nyílt fenyegetőzésnek. A bemondó - nem annyira kedvesen - tájékoztatta az utasokat, hogy a vasúti utaskísérők közfeladatot ellátó személyek, így a megtámadásuk hivatalos személy elleni erőszaknak minősül és a vasúti biztonsági szolgálat fel fog lépni az utaskísérőket bántalmazó személyeket.

Meghűlt az ereimben a vér és a vonatra ekkor még mindig csak várakozó leendő utastársaim arcán is kiült a döbbenet. MI VAN?! Eleve fel sem merült, hogy megtámadja valaki az utaskísérőt, legfeljebb az, hogy az ember megkérdezi, hogy ugyan mi a halálért késik már megint a vonat. Amúgy is, ha valaki megüt valakit, az bűncselekmény így is, úgy is, nem kell ahhoz az áldozatnak hivatalos személynek lennie.

Ráadásul a vasúti közlekedés egy SZOLGÁLTATÁS, amiért FIZETNEK az utasok. Hogyan jön ahhoz egy szolgáltató - legyen annak bárki is a tulajdonosa - hogy megfenyegesse a saját fizető ügyfeleit?!

Félreértés ne essék. Természetesen a vasút területén is - ahogy bárhol máshol az országban - fenn kell tartani a közrendet és az is érthető, hogy a MÁV is meg akarja védeni az alkalmazottait az atrocitásoktól. Csakhogy ennek nem az utasok - fizető ügyfelek - megfenyegetése a módja. Semmiképpen nem, különösen nem akkor, amikor kb. tíz perc múlva kiderül a halmozódó késés oka (végül 43 perc késéssel indultunk és 55 perc késéssel érkeztünk): a vasúti vezetés nyilvánvaló és teljes inkompetenciája.

Ugyanis a pályafelújítás miatt épp ezen az állomáson (Veszprém) fordítják meg a vonatot, és nem "sikerült" megoldani azt a hihetetlen feladványt, hogy az érkező vonatot a szomszédos vágányon egy motor várja, amit az utasok fel- és leszállása alatt csatlakoztassanak a szerelvényhez és ezzel párhuzamosan leválasszák a vonatot idáig húzó motort. Mondjuk egy hat éves gyerek kb. megoldotta volna. Azt sem sikerült megugrani, hogy a pályafelújítás (és lezárás) idejére módosítsák a menetrendet, így az utasok már az utazás tervezéskor tisztában lehessenek azzal, hogy valójában mikor indul és érkezik a vonat.

Bármely más szolgáltató hasonló hiba esetén helyben, nyíltan felajánlotta volna, hogy valamilyen formában kompenzálja az ügyfeleit (jusson eszünkbe, hogy pl. a mekiben ha elfeledkeznek az ember rendeléséről, akkor helyben ingyenesen felajánlanak valami fogyasztanivalót jóvátételként). A MÁV is megtehette volna, hogy az utasoknak okozott nem is annyira apró kellemetlenség kompenzálásaként visszatériti pl. a jegyár egy részét (pl. a gyorsvonati pótjegy árát), de erre a lehetőségre történő felhívás nem hangzott el, csak a fenyegetőzés.

Még aznap kiderült, hogy nem egyedi esetről van szó, inkább bevett gyakorlatról. Hazafelé tartva Székesfehérváron bemondták, hogy műszaki okok miatt az egyik vonat, vagy annak legalább egy kocsija nem megy tovább (át kellett szálni talán?). Majd ezt követően ott is bemondták a fenyegetőző tájékoztatást. Vagyis a MÁV-nál bevett gyakorlat, hogy amennyiben az utasokkal - fizető ügyfelekkel - rossz hírt közölnek, akkor utána egyből meg is fenyegetik őket.

Bármely más szolgáltató esetében ez a vállalkozás végét, de legalábbis a vezetés azonanli és teljes leváltását jelentené. Ám a MÁV épp mostanában kapott ismét állami segítségnyújtást. És az sem véletlen, hogy az utaskísérők közfeladatot ellátó személyek (akkor a légi utaskísérők miért nem?! Ők legalább irányítják a gép kiürítését légibaleset esetén...), holott egy vállalkozás (mégha állami tulajdonú is) alkalmazottai a józan paraszti ész alapján bizony nem közfeladatot látnak el: csupán olyan személyek, akik érvényesítik a vállalkozás jogait a járművön (MÁV, BKV, stb.) netán szolgáltatást nyújtanak az ügyfeleknek (légitársaságok légi utaskísérői).

A MÁV alkalmazottai azért közfeladatot ellátó személyek, mert a MÁV, amely évtizedek óta nem igazán próbál az utasai kedvére tenni kilobbizta a kormánynál, hogy az ezzel a besorolással is védje az alkalmazottait az őket (mert velük találkoznak a szolgáltatásért amúgy fizető ügyfelek) kérdőre vonó utasoktól (ismét: fizető ügyfelek). Ahelyett, hogy tisztességes piaci szereplő módjára inkább az együttműködést keresné az utasokkal (pl. a forgalom jobb megszervezésével és úgy általában tiszteletben tartásával, hatékony tájékoztatásával) és ha valami félrecsúszik, akkor saját maga közvetlenül és nyíltan ajánlaná fel a kompenzációt - elvégre ő tett csak részben eleget a szerződéses kötelezettségének. Az utas ugyanis előre fizetett.