Az előző részben azt elemeztem, hogy miért nem jutott el az ellenzék üzenete a választókhoz, így azok nem tudhatták meg, hogy miért is lenne jobb az ellenzék jelöltje képviselőnek vagy épp kormányfőnek, mint a Fideszé vagy Orbán Viktor.

Ám az se baj, ha a választó a kommunikáció után tényleg úgy érzi, hogy az ellenzéki jelölt alkalmasabb. Ilyen téren pedig óriásit hibázott az ellenzék. Vegyük sorba mindazon toposzokat, amelyek hatékonyan riasztották el a választókat az ellenzéki jelöltek támogatásától:

1. Többkulcsos adórendszer.

Gyakorlatilag a teljes ellenzék többször is hitet tett a többkulcsos adórendszer ismételt bevezetése mellett, nem volt titok, hogy hatalomra kerülésük után a következő évtől azonnal bevezetésre kerül. Csakhogy az igazság az, hogy a keresők közel kétharmados többsége igenis jól járt az egykulcsos adórendszer bevezetésével. Van aki sokkel, van aki kevésbé jobban, de jobban. Márpedig több adót fizetni akkor se szeret senki, ha az ellenzék az emberek egymás iránti irígységére apellál. Egyáltalán nem volt véletlen, hogy anno a Fidesz bevezette, és hecckampány ide, győzködés oda, a legtöbben - jómagam is - úgy vélik, hogy ez az adórendszer igazságosabb és jobban megfelel az ország sajátosságainak. A dologban az az igazán tragikus, hogy ugyanezen emberek vélhetően elfogadnának egy 0%-os sávot és egy picivel (1-2%-al) magasabb általános kulcsot a legalacsonyabb jövedelműek terheinek enyhítésére, de ezt az opciót persze egyetlen ellenzéki formáció sem vetette fel.

2. Atomenergia elutasítása.

A hazai baloldal lelkesen rákapaszkodott a nyugaton (jelentős részben épp a megújuló technológiákban utazó cégek által finanszírozott) atomenergia ellenességre. Külön ráugorva arra, hogy az új erőmű építéséről szóló döntés finoman szólva sem átláthatóan született meg. Csakhogy hazánkban ennek a vonatnak nem túl sűrű a menetrendje. Egyrészt hiányoznak a nagy hazai megújuló energia bizniszben utazó cégek, így nincs elég forrás a hype fenntartására (egyáltalán nem véletlen, hogy Németországban lett betiltva az atomenergia, ahol a legnagyobb szélturbina építő cégek működnek) és a politikusok támogatására. Másrészt a hazai lakosságban erős a atomenergia és a modernség kapcsolata, így a legtöbben (lehet, hogy helyesen) egy modern technológia további bővítéseként tekintenek az új erőmű építésére.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a hazai lakosságnak nem annyira erős a nukleáris energiával kapcsolatos veszélytudata. Nálunk nincsenek cunamiveszélyes tengerpartok és a csernobilihez hasonló veszélyes kísérletezések sem jellemzőek. Igazság szerint a Paksi erőmű jelenleg elfogadhatóan átláthatóan működik, az időnkénti üzemzavar jelentések pedig hosszabb távon inkább megnyugtatják a lakosságot: láthatóan nincs semmi titkolnivalója az erőműnek.

Ráadásul a Fideszre szavazó 48% jelentős része is olvas internetet és azt látja: a közeljövőben sok elektromos energia kell majd az önvezető elektromos autók táplálására, töltésére. Na és mikor fogják majd ezeket az autókat tölteni? Nem nehéz kitalálni, hogy este és éjjel. Lehet itt nyomni a varázsdumát az okos energáról, de a legtöbben úgy látják, hogy az őket foglalkoztató cégek nem fognak az alkalmazottaiknak töltő-parkolót építeni, hogy azok munkaidőben (amikor fenn van a nap) tölthessék az autóikat. Most ez nem jelentkezik: inkább a cégvezetőknek van ilyen autója (nekik persze épül ilyen töltő), de 10-15 év múlva az elektromos autók már az egyszerű földi halandók számára is elérhetőek lesznek. És nekik most se épült céges benzinkút. Így viszont csak azon energiaforrások maradnak amelyek éjjel is termelnek energiát. Persze a szél termel és szeles helyekben nincs hiány, csakhogy a szélerőmű parkok létesítése előtt nem csak hatósági akadályok állnak, hanem tulajdoni természetűek is: a föld tulajdonosának meg kell engednie ezek betelepítését a földjére. Ám hazánkban rosszak a tapasztalatok a földtulajdon megosztott használata terén, a beengedett használók nem egyszer visszaéltek a helyzetükkel és a felmerülő költségek (környezetvédelmi bírságok, hulladék elszállítási, helyreállítási kötelezettségek) valahogy mindig a tulajdonos nyakán maradtak. Nemcsak az utóbbi nyolc, hanem az azt megelőző 20 évben is.

Valójában az ellenzéknek külön kellett volna választania a nukleáris energia és az orosz befolyás kérdését. Merthogy valóban két külön kérdésről van szó. Míg az utóbbi még a 48% számára is viszonylag nyilvánvalóan káros, addig az előbbi terén erősen megosztottak a vélemények, és az inkább egy technológiai-környezetvédelmi, mintsem politikai kérdés.

3. Migráció / közbiztonság terén a felemás kommunikáció.

A kormány a migrációs propagandával nyert, de arról mindenki elfeledkezett, hogy ez vajon miért is talált értő fülekre a szavazók körében. Ennek oka, hogy a lakosság közbiztonság érzete bizony nem túl acélos és bizony meglehet, igazuk van. A városokban a 2017-es adatok alapján a bűncselekmények felderítési rátája 39 és 69% között szóródik, amelyekből kb. az utóbbi a lakosság által elvárt minimális érték. Ilyen közbiztonsági mutatók mellett nem is annyira nehéz elhitetni a lakossággal, hogy az érkező menekültek, bevándorlók súlyos közbiztonsági kockázatot jelentenek.

Mindezt már nem is volt nehéz fokozni annak belengetésével, hogy a befogadást követően az érkezőket el is kell látni, amelynek fedezetét "nyilvánvalóan" a meglévő szociális ellátások megkurtítása jelentené. Minthogy a kérdésről az ellenzék lapított mint ***** a fűben, így persze megengedték, hogy a kormányzat uralja a témát úgy is, hogy valójában egyrészt alig akar ide jönni valaki, másrészt a kormány több ezer olyan embernek adott letelepedési engedélyt, akikről előre tudható volt, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

A helyes politika nyilvánvalóan annak hangoztatása lett volna, hogy megerősítik a hazai rendvédelmi és nyomozati szerveket, bíróságokat a közbiztonság javítása érdekében. A bevándorlók betelepülését pedig azok szigorú nemzetbiztonsági ellenőrzéséhez kötnék. 

+1. Antikapitalizmus

Több hazai ellenzéki párt is egyértelműen kifejezte mélységes antikapitalista nézeteit. Csakhogy egyrészt ilyen téren nehéz versenyre kelni a kormány "eredményeire", másrészt a lakosság messze nem annyira antikapitalista és globalizáció ellenes, mint azt az ellenzéki pártok hiszik.

Igen, persze az emberek félnek a kockázatoktól, utálják ha elveszítik a munkájukat, felmegy a törlesztőrészletük vagy a rezsiköltségük. Csakhogy a legtöbben mindezeket sima szabályozási problémának tekintik, ám nem kívánják, hogy az állami szervek még a jelenleginél is jobban beleavatkozzanak a mindennapi életbe. Ha valaki ezt ígéri, az legfeljebb azt éri el, hogy egy rakás nem kormánypárti szavazó inkább távol marad az urnáktól, mert neki sem a kormány, sem az ellenzék nem kínál elfogadható alternatívát.