Sajátos korszakát élem életemnek: költözködöm. Szép és jó, bár rendkívül fárasztó elfoglaltság, pláne, hogy álmaim (legalábbis a következő pár évre :) ) lakására ráfér egy kis átalakítás. Így aztán hatványozottan igaz, hogy eléggé szoros kapcsolatba kerülök néhány szolgáltatóval.
Vannak problémáim a szolgáltatókkal. Főképp azokkal, akiknek ki kell hozniuk valamilyen felszerelést, ki kell építeni valamilyen hálózatot. A problémám pedig nem más, mint az, hogy mintha mindannyian a XIX. században élnének. Különösen az internet szolgáltatók. A házhozszállítás jellemzően napközben történik, és a telecenteres ügyintéző nem igazán akarta érteni, hogy nekem délután öt után jó, ha érkeznek a cuccok. Ugyanis dolgozom, és nagyjából délután ötre érhetek az új lakásomhoz.
Én pedig nem értem: miért nem képesek a futárcégek és az internetszolgáltatók felfogni, hogy a legtöbb ember napközben dolgozik és csak a késő délutáni - koraesti órákban van az otthonában. Ehhez már csak fullextra, hogy a MPL csak annyit üzen (persze aznap), hogy aznap jön majd a futár, aki csak akkor jelentkezik be, amikor már a címen van. Számukra a házhozszállítás luxus, ahol szívességet tesznek, nem szolgáltatást nyújtanak. De az internetszolgáltató is egy csoda, aki délután háromig akarja a bekötést megtenni.
Értem én, hogy a tündérmesékben az új palotáját megvett királyfi képes a palota felújítása, berendezése idejére röpke néhány hét szabadságot kivenni a leendő trónjára törő aljas nemesek üldözéséből. Gondolom nála a felújítás sem jár mocsokkal, vesződséggel.
A probléma az, hogy az átlagember nem valamiféle tündérmesében él. Dolgozik, ha szerencséje van, akkor csak hétköznapokon. Ebből van pénze mind a lakásra/házra, mind a felszerelésekre, internetre. Költözködése ideje alatt se tud sok szabadságot kivenni, ha egyáltalán tud. Viszont sokan hajlandóak megfizetni a szakembereket, éppen azért, hogy ne a saját idejét vesztegesse, hanem inkább profi munkát kapjon. Jól jár ezzel mindenki. Jól jár az új, boldog tulaj, hiszen kevesebb vesződséggel jut az új lakásához, és annak felszereléseihez. És persze jó a szakembereknek, akik ebből élnek. Ezért is furcsa, hogy a futárcégek és néhány más szolgáltató képtelen akkorra időzíteni a munkát, amikor az ügyfél ráér. Ami jellemzően délután négy után van.
Mi köze ennek a politikához? Mivel az képes befolyásolni az emberek viselkedését. Bár a józan ész azt diktálná, hogy alapvetően elősegítse a szolgáltatók alkalmazkodását a fogyasztóik igényeihez, de a politika és a józan ész ritkán van köszönőviszonyban egymással. A politika szeret inkább toposzokat teremteni és megvédeni a keményen dolgozó kisembert. Mondjuk legfeljebb a jóléttől. Érdekes, hogy egyes szolgáltatók képesek akkor és úgy dolgozni, hogy az az ügyfélnek jó legyen, ami azt sugallja, hogy nem feltétlenül valamiféle természeti törvény az, hogy délután négy-öt óra után nem lehet szolgáltatásokat nyújtani.
Inkább megegyezés kérdése. Igen, a "normál" munkaidő utáni időszak mindenki számára értékes. A kérdés az, hogy az állami szabályozás belefolyik-e az ügyfél és szolgáltató közötti alkuba ezen időszak értékéről. Ha nem, akkor a felek valamiféleképpen meg fognak egyezni. Ám gyakran beleszól, ilyenkor pedig olyannyira megnöveli ezen időszaki szolgáltatás árát, hogy a szolgáltató esetleg már nem is ajánlja fel azt ebben az időszakban. Különösen igaz ez, ha a szabályozás valamiféleképp esetleg szűkíti is a piacot, így ugyanis a szolgáltatók már nem kell, hogy annyira élesen versenyezzenek egymással. Aminek persze a fogyasztók fizetik meg az árát. MInd pénzben, mind az idejükben....
