A Galaktikus Köztársaság bukásának – Palpatine kancellár konspirációja és Anakin Skywalker árulásának – történetét mindenki ismeri. Vagy legalábbis ezt hisszük. Azonban egy olyan hatalmas szervezet, mint a Köztársaság aligha bukhat el csupán két ember miatt. Ehhez egyrészt annak a két embernek megfelelő pozícióba kell kerülnie, másrészt – és ez sokkal fontosabb – a köztársaság intézményrendszereinek is csődöt kell mondania. Mi több, Anakin Skywalker esetében még motiváció – illetve sajátos személyiség – is szükséges, hiszen neki egyáltalán nem volt célja a Köztársaság bukása.

A köztársaság bukásáról szóló elemzésemet két részre bontom. Az egyik – az első – részben azt vizsgálom, hogy egy oly kiváló Jedi, mint Anakin Skywalker, hogyan válhatott Sith nagyúrrá. A második részben a köztársaság intézményrendszerei – illetve azok hiánya – kerülnek a górcső alá. A vizsgálat forrásai a némiképp elfogult dokumentumfilm sorozat – a Csillagok Háborúja I-III részei, valamint az ezt kiegészítő ifjúsági animációs dokumentumfilm sorozat, a Klónok Háborúja hat évada képezik.

Anakin Skywalker útja

Az események megértéséhez elengedhetetlen Anakin Skywalker személyes bukásának megértése. Pedig nem volt ez előre megírva – akkor ugyanis a Jedi rend is tudta volna, hogy mi a teendő. Ám amikor válaszúthoz ért – kitartás a Jedi rend mellett, vagy áttérés a sötét oldalra – akkor bizony sok évnyi tapasztalat, behatások végeláthatatlan sokasága révén hozta meg végzetes döntését.

Senki nem születik gonosznak – valójában csak nagyon kevesek válnak azzá. Anakin Skywalker is csak egy erőérzékeny rabszolgafiú volt, aki a saját szerencsétlen helyzete ellenére is azt keresete, hogyan segíthet másokon. Nem épp ideális kezdet a Sith nagyúrrá váláshoz. A változás oka nyilván a környezetben található – és egy ifjú Jedi környezete maga a Jedi rend.

Ez a rend márpedig pocsék munkát végzett. És ez már a kezdetek kezdetén elkezdődött. Kilenc éves korában egy Jedi mester megtalálja, kiváltja a rabszolgaságból és elviszi a Coruscantra a Jedi templomba. Ilyen szintű erő érzékenységnél bárki épelméjű ember (vagy bármely más faj tagja) arra számítana, hogy a rend helyből ott tartja és elkezdik tanítani. Ám ehelyett – mondván, hogy túl idős, és túl sok félelem van benne (egy kilenc éves kisfiúról beszélünk, aki épp elszakadt az édesanyjától, aki továbbra is rabszolga!) – elutasítják és hagyják, hogy a megtalálója egy háborús övezetbe vigye!

Mit is mondhatunk erre? Túl idős egy kilenc éves gyerek? Egy ennyi idős gyermek nagyjából szabadon alakítható. Ha a Jedi rend nem bízott abban, hogy egy kilenc éves ember gyermeket fel tud normálisan nevelni, akkor ez a rend már régóta megérett a bukásra. Pláne, hogy egy alapvetően jó természetű gyermekről volt szó, tehát nem kellett például erőszakosságot kinevelni belőle. A gyermek félelme sem szabadott volna, hogy megoldhatatlan probléma legyen. Elegendő lett volna kivásárolni és felszabadítani az anyját, és hagyni, hogy találkozzon vele néhányszor. A közelgő tinédzser korszak később elvégezte volna a szükséges mértékű érzelmi elszakadást az anyjától.

Csakhogy a rend nem ezt tette, és itt fel kell tenni a kérdést, hogy miért nem? A rend alapvetően négyéves kor körül „toborozta” a leendő Jediket és ez bizony sokat elmond Anakin elutasításának okairól.

Négyéves kor körüli „toborzásnak” ugyanis összesen két oka lehet. Az egyik, hogy nagyon hosszú a képességek elsajátításához szükséges idő, és ezért érdemes minél korábban megkezdeni a tanítást. Ekkor azonban nem utasították volna el Anakint, hiszen legfeljebb kicsit később lett volna teljes értékű Jedi lovag. Ráadásul mind az ő, mind a fiának a példája azt mutatja, hogy a szükséges képességek kialakításában nincs kulcsszerepe a korai képzésnek – a fia felnőttkorban kezdte meg egyáltalán a tanulást.

A másik lehetséges ok sokkal sötétebb. Azért kezdték ennyire korán, hogy a személyiség minden elemét a rend alakíthassa ki, azért, hogy a fiatal rendtagok soha ne kérdőjelezzék meg a tanács, a rend vezetésének döntéseit. Ami arra utal, hogy igaz lehetett a Köztársaságban elterjedt vád: a rend szerette agymosásának alávetni tagjait. Ebbe a képbe pedig már nem illet bele egy kilenc éves gyermek, akinek a személyisége már mégiscsak kialakulóban volt, ráadásul – épp a félelmei megszűntetése érdekében – még a renden kívüli kapcsolattal is rendelkezett volna. Egyszerűen veszélyt jelentett volna a rend vezetésére – nem azzal, ami végül történt, hanem pusztán azzal, hogy szélesebb ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezett volna a világról és nyíltan megkérdőjelezhetett volna néhány „ezeréves igazságot”.

Bizony, a sokak által mélyen tisztel Jedi rend sem volt mentes mindazoktól a belső hatalmi praktikáktól, mint a köztársaság – vagy épp a Birodalom – bármely más szervezete. A vezetők élvezték, hogy ők vannak hatalmon, és mindent meg is tettek, hogy ez így is maradjon. Mi több – mint oly sok más szervezet – értelmetlen belső szabályozással gondoskodott arról, hogy csak a vezetéshez leglojálisabbak maradjanak a szervezetben és kerülhessenek a tanácsba. Ilyen volt a felvételi korhatár, de az is, hogy a rend tagjai nem házasodhattak – mondván, hogy a kötődések a sötét oldal felé fordíthatják a rend tagjait. A rend történelme ezt nem nagyon támasztja alá, bár Anakin Skywalker tökéletes példának tűnik a rend igazára, de valójában annak tökéletes cáfolata – de erről majd később. A házasság tilalma valójában a szektás szervezetekre jellemző, hiszen ez a legalapvetőbb eszköz a szervezet tagjainak társadalomtól való elkülönítésére. Valamint arra, hogy gyorsan kiszúrják a lázadókat.

Ám haladjunk sorrendben. A kilenc éves gyermek rövid háborús kalandja után mégis Jedi képzésben részesülhet – ám nem a megszokott módon, a hasonló korúakkal együtt – hanem mint Obi-Wan Kenobi magántanítványa. Ez bizony alapvető fontosságú. Modern társadalomkutatási módszerek – és persze az egyszerű népi tapasztalat – azt állapították meg, hogy az egyes ember személyiségét, viselkedését a kapcsolatrendszere határozza meg. Két értelmes élőlény kapcsolata – némiképp leegyszerűsítve – alapvetően kétféle lehet. Vertikális, vagyis alá-fölé rendeltségen alapuló, illetve horizontális, vagyis egyenlőségen alapuló.

Az ember azon fajok közé tartozik, amelyeknek az egészséges lélekhez mindkét fajta kapcsolatra szüksége van, legalább enyhe (mások szerint nem annyira enyhe) horizontális kapcsolati túlsúllyal. Vagyis egy embernek az ép elméje és kiegyensúlyozott lelke megőrzéséhez sok barátra és vele egyenlő kollégára van szüksége és kevés főnökre valamint alárendeltre.

Vizsgáljuk ebből a szempontból Anakin Skywalkert! Nos, nála azt látjuk, hogy míg vertikális kapcsolatokban egyáltalán nincs hiány – felette állt az egész Jedi tanács és persze a mestere, Obi-Wan Kenobi is – addig bizony a horizontális kapcsolatrendszere összesen egyetlen főre, Padmé Amidalára terjedt ki. A helyzeten már nem sokat segített Ashoka Tano padawan sem, aki Anakin tanítványa lett, hiszen ő csupán a túlzottan „fejnehéz” vertikális kapcsolatokat ellensúlyozta valamelyest.

Miért volt ez így? Épp a magántanítványsága miatt. Obi-Wan a mestere volt, és akkor is felette állt, ha egyébként barátokként tekintettek egymásra. Ugyanakkor nem voltak más padawanok, akikkel együtt tanult és gyakorolt, versenyzett és barátságokat köthetett volna. Barátságokat, amelyeken belül meg- és kibeszélhette volna a problémáit, akik kinevették volna, vagy épp a csínyjein nevettek volna. Olyanok, akikkel a kapcsolata túl értékes lett volna számára ahhoz, hogy elárulja a rendet. Ha nem is egyenként, de összességében. Olyanok, akikben megbízhatott volna és akikkel megoszthatta volna a vezetéssel kapcsolatos kételyeit.

Mi több, a magántanítványi képzés más problémákat is magával hordozott. A rend amúgy is fiatalon, 14-15 éves kor körül osztotta be mesterek mellé a tanítványokat, ám a magántanítványi képzés miatt ez Anakin esetében kilenc éves korban kezdődött. Így ő kilenc éves korától fogva találkozott olyan személyekkel és krízishelyzetekkel, amivel az iskola rendszerű képzésen áteső sorstársai csak öt-hat évvel idősebben és tapasztaltabban. Nyilván ez is kihatott a lelki fejlődésére. Míg társai számára a mindennapok problémái és krízisei jelentették a tapasztalatot, addig számára a köztársaság lakóinak tömegeit érintő krízisek jelentették a tapasztalatot. Ez pedig más léptékben történő gondolkodásra késztette – amihez viszont hiányzottak az ismeretei és az olyan alapvető képességek, mint a nem hierarchikus kapcsolatteremtés. Még azelőtt megismerhette a hatalom szörnyű logikáját, mielőtt képes lett volna arra, hogy azt a saját fején kívül tartsa.

További problémát jelentett ilyen szempontból, hogy a magántanítvány jelleg kicsit túlságosan megerősítette benne a saját különlegességének tudatát. Nem úgy tanították, mint a többieket és nem azokkal együtt. Így az ember hamar elhiszi, hogy különleges és elkezdi elvárni, hogy ekként is bánjanak vele. Ez bizony a legbiztosabb útja annak, hogy valakiben hathatósan elültessük a hatalmi ambíciók magjait majd szépen érleljük azt. És Anakin Skywalker esetében ezek az ambíciók már meglehetősen fiatalon, a tízes évei legvégén, a húszas évei legelején szárba szökkentek. A lehető legrosszabb időszakban. Hiszen az ember éppen ekkor éli a lázadó korszakát és már elegendő tudással is bír a világról ahhoz, hogy konkrét célokat tűzzön ki maga elé és kitalálja azt, hogy azokhoz milyen lépéseket kell tennie. De még nem eléggé tapasztalt ahhoz, hogy mélyebbre ásson és megnézze az érem másik oldalát.

De a rend további hibákat is elkövetett. Az ifjú Skywalker újra kapcsolatba lép Padmé Amidalával és szerelmesek is lesznek egymásba. Normális esetben ez jó dolog lenne. A szerelem a legtökéletesebb eszköz a fiatalok figyelmének hatalomról való elterelésére, és ha beteljesül, a sötét gondolatok száműzésére. Ám a Jedi rend – és annak idióta szabályai – gondoskodtak arról, hogy minden másképp legyen. A házasság és a közeli személyes kapcsolatok tilalma ugyanis még normális – vagyis hagyományos jedi képzés – esetben is komoly feszültséget ébreszt a tanítványokban. Már csak azért is, mert azok igazából nem felnőtt korukban, a szabályok ismeretében és szabad akaratukból lettek a rend tagja, hanem négy évesen választották el őket szüleiktől. Persze kiléphetnek – de itt bizony bejön az élettapasztalat hiánya. Na és persze az, hogy az ifjoncok közül a padawanok közé kerülni komoly előrelépés, amiért bizony meg kell küzdeni. Így nem egyszerűen nem tudják az ifjú jedik, hogy miből maradnak ki a rendtagság fenntartása érdekében, hanem a saját életkorukból és a tapasztalataik hiányából adódóan nem is tudják pontosan értékelni az addigi képzésük értékét. Így egy olyan döntésnél, ahol a jövőről kellene dönteniük – és így csak a jövőben várható lehetőségeknek és az ahhoz szükséges jövőbeli befektetéseknek lehetne értékük – sokan elkövetik azt a hibát, hogy a múltbeli befektetés – vagyis a jedi képzés – értékét is beleveszik a döntésükbe.

Anakin Skywalker is ezen döntés elé került. Maradjon jedi és adja fel a hirtelen megélt szerelmet, valódi emberi kapcsolatokat, vagy lépjen ki és válassza az átlagemberek életét? Netán csaljon, és próbáljon meg egyszerre normális emberi életet élni és eközben eleget tenni a rend által reárótt kötelességeknek?

Valójában az első kettő számára nem is volt opció. Ha valakinek valamiből kevese van, akkor az értékes számára. Neki egyetlen egyenrangú kapcsolata volt, így az olyan értékessé vált, hogy azt nem adhatta fel. Ám ha valaki különlegesnek tekinti magát valamiben, akkor számára az is komoly értékkel bír, márpedig a rend tényleg mindent elkövetett, hogy a legkülönlegesebb jedinek lássa magát. Ráadásul, ha az ember elhiszi magáról, hogy különleges, akkor úgy hiheti, hogy képes egy ennyire különleges helyzettel megbirkózni – és valóban, a klónok háborújának három hosszú évén át sikerrel tett eleget mind az egyszerű jedi lovagi és jedi tanítói kötelezettségeinek, mind fenn tudta tartani a szerelmi viszonyát Padmével.

Ám titkolóznia kellett. Nem létesíthetett szabadon kapcsolatot feleségével és nem is beszélhette át senkivel a kapcsolatban felmerült problémákat – márpedig problémák mindig vannak. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy a többiek nem is feltétlenül értették volna, hogy mi a gond – sokszor az is segített volna, ha valaki rávezeti egy másik nézőpontra – hanem egyszerűen el kellett titkolnia a kapcsolata természetét és mélységét. És amikor mégis tanácsot kér a „bölcs” Yoda mestertől, hát a választ akár a hajára is kenhette volna.

Mondjuk Yoda mester tanácsai általában amúgy is ebbe a kategóriába tartoztak, ő a tökéletes példája annak, hogy valaki úgy mond semmitmondó és gyakran a tárgyhoz nem tartozó általánosságokat, hogy eközben a környezete bölcsnek hiszi – de ez majd a második rész témája lesz.

Ám a rend még ezen túl is képes alulmúlni önmagát. Ott van Ashoka Tano pere. Ashoka azon kevesek egyike, akihez Anakin tényleg kötődik, és aki tényleg folyamatosan jó hatással van rá. Ashokát tanítva maga is sokat tanult, emellett végre normális és tiszteletnek örvendő jedinek érezhette magát. Szájas ráadásul maga is alaposan kilógott a rend monasztikus közösségéből és ez érzelmileg megnyugtatóan hatott Anakinra. Az, hogy megvádolták a tanítványát nyilván szíven ütötte, ám minthogy biztos volt annak ártatlanságában, így ez nem rendítette meg a rendbe vetett bizalmát. Az viszont már igen, hogy miután visszahozza a Jedi tanács elé Ashokát, az az eset kivizsgálása nélkül átadja a katonai hatóságok részére. Mindezt kifejezetten a rend belső szabályai ellenére. Ráadásul Ashokát végig bűnösként kezelik – az a rend, amely hosszú ideig nem volt hajlandó hinni Duuku gróf bűnösségében. A rend valójában teljesen kitaszítja magából a tanítványát és semmit nem tesz az eset kivizsgálására. Végül Anakin megtalálja a bűnöst – az addig teljesen megbecsült Baris Offreet, Ashoka legjobb barátnőjét. Az ember azt gondolná, hogy a rend ekkor már csak szembenéz a döntéseivel, de inkább azt bizonyítják, hogy mindig van lejjebb. Egy erős bocsánatkérés, a saját hibáik kivizsgálása és a „soha többet ilyet nem teszünk” helyett inkább Ashoka egyfajta próbájaként állítják be az eseményeket – felajánlva a lovaggá történő előléptetést is egyben. Klasszikus, kapsz valamit, hogy tartsd a szád ajánlat. Annyira átlátszó, hogy még a tényleg kissé naiv Szájas is átlát rajta és kilép inkább a rend kötelékéből.

Ashoka története megkönnyeztethet minket, ám sokkal fontosabb az, hogy milyen hatást gyakorolt ez a mesterére. Az események legfőbb tanulsága számára az volt, hogy a rend különösebb gondolkodás, a saját szabályainak tiszteletben tartása nélkül áldoz vagy árul el valakit, ha annak vélt vagy valós érdekei ezt kívánják. Azt is elárulták számára, hogy a rend vezetése képtelen szembenézni a saját döntéseinek következményeivel és vállalni azokért a felelősséget. A vezetés inkább a rövid távú, szinte napi politikai túlélésre koncentrál, a hosszabb távú hatások egyáltalán nem szerepelnek a döntési szempontok között. Mi több, a vezetés még a saját látnoki képességeire sem tud, vagy akar támaszkodni, pedig elvileg épp ezen képességeik miatt ők a tanács tagjai és nem valaki más.

Ám még mindig nem volt veszve minden. Anakin végre megtudja, hogy ki is az a titokzatos Sith nagyúr. Dönthetne úgy is, hogy megtartja magának az információt és egyszerűen a kancellár mellé áll, de nem ezt teszi. Ehelyett tájékoztatja a Jedi tanácsot a felfedezéséről, ami persze nyilván illeszkedett a leendő császár terveibe. Ám a végzet valami olyasmi, amit véghez is kell vinni, mindenkinek el kell játszania a szerepét. Windu Mace dönthetett volna úgy is, hogy megbízik Anakinben és őt is magával viszi a kancellár letartóztatására. Ám nem így tett, így lehetőséget adott arra, hogy annak szavai belülről rágják az ifjú Jedi elméjét. Ahelyett, hogy felerősítette volna a Sith nagyúr felfedése feletti katarzist – mely talán elmoshatta volna a rend működésével kapcsolatos rossz tapasztalatait – inkább lehűtötte azt, helyet adva a kételyeknek és a félelemnek.

Az már csak hab a tortán, hogy Windu Mace-t magát is nyilván a félelmei vezették, melyekkel nem tudott megküzdeni. Túlságosan félt Anakin esetleges átállásától ahhoz, hogy belássa, az efféle félelmek hajlamosak önbeteljesítő jóslattá válni.

Felmenti mindez Anakin Skywalkert? Nem. Volt lehetősége helyesen dönteni, ám nem ezt tette. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a helyes döntések lehetőségének sorozata a Jedi rend előtt is ott állt és az épp úgy nem élt velük, mint a későbbi Vader nagyúr.