Az előző részben Anakin Skywalker útját mutattam be, azt, hogy elsősorban épp a Jedi rend belső viszonyai, szabályai vitték az árulás útjára. Őt magát természetesen mindez nem menti fel a bűnei alól – minden értelmes lénynek a saját felelőssége, hogy milyen döntéseket hoz – ám azt is bemutatta, hogy azt a bizonyos fénykardot legvégül épp a Jedi rend fordította saját maga ellen.
Ám egyetlen ember összeesküvése és egy másik árulása aligha elegendő magyarázat a köztársaság bukására. A jó intézmények legfontosabb jellemzője épp a csillapítási hatás, miszerint képesek a rossz döntések hatásait mérsékelni és azokat korrigálni. Valamint persze az, hogy a rendszer működése nem egyetlen embertől függ, hanem a rendszer egymástól független elemei egymást is felügyelik, javítják a hibákat és kiszűrik az oda nem valókat. Ám mindezekben csúfos kudarcot vallott a köztársaság. Ám hogyan lehetséges ez?
Ha az intézmények kudarcot vallanak, akkor az két dologra visszavezethető: vagy azok nem léteznek, vagy nem megfelelően vannak kialakítva. A köztársaság mindkét problémával küszködött.
Kezdjük a legnyilvánvalóbbal. A bukás egy, a Sithek által gerjesztett fegyveres konfliktus végén következett be. Bár a klónok háborúja mindösszesen három röpke évig tartott, azonban Palpatine szenátort egy korábbi, a Naboo-i konfliktus (amit persze szintén ő gerjesztett) juttatta a kancellári székbe. Ám érdemes feltenni a kérdést: miképp gondolhatta azt a Kereskedelmi Szövetség, hogy droid hadseregével nyugodtan, következmények nélkül megszállhatja a köztársaság egyik tagállam-világát?
Sokan a politikára gyanakodnak, az elharapózott korrupcióra a szenátusban. Bár a korrupció – lesz erről még szó – valóban súlyos probléma, az adott konfliktusban mégiscsak kisebb szerepe volt egy másik problémánál.
Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy mi a normális eljárás bármilyen állam részéről egy a területét érő fegyveres agresszió esetén. Nem túl bonyolult. Az első lépés mindenképpen a fegyveres agresszió elhárítása, ha lehetséges, a visszaverése, ez ugyanis elengedhetetlen feltétele még a konfliktus békés, tárgyalásos rendezésének is. Ezzel a lépéssel válik ugyanis egyenlő tárgyaló féllé a támadóval szemben, márpedig egy fegyveres konfliktus békés lezárása – különösen, ha a felek többre vágynak egy húszéves fegyverszünetnél – mindig a megfelelő erő felmutatásán és a felek egyenlőségén alapul. Ellenkező esetben a megszállt bolygó lakosságával zsarolhatóvá válik az állam, és ne legyenek illúzióink azok erkölcseiről, akik fegyveres agresszióval oldják meg a kereskedelmi konfliktusokat. Mindamellett a támadás visszaverése után természetesen lehetséges az ellentámadás megindítása is, akár a jobb tárgyalási pozíciók elérése, akár a támadó megbüntetése érdekében.
Természetesen mindig lehet olyat hallani, hogy a büntetés nem vezet eredményre. Nos, ez igaz (részben) egy gyermek esetében, aki még nem tudja felmérni tette következményeit. Háborút azonban nem gyerekek szoktak indítani (bár mások néha a nevükben megteszik), ám annál gyakrabban elszenvedni és néha harcolni is abban. A háborút mindig olyanok indítják, akik tisztában vannak azzal, hogy az erőszakkal, pusztítással jár. Ám mindig bíznak abban, hogy az őket nem fogja negatívan érinteni és a büntetést is elkerülhetik. A büntetés biztosítja azt, hogy a háborút kezdeményező vezetők elveszítsék a hatalmukat és helyükre olyanok kerülhessenek, akik talán belátják a békés együttműködés előnyeit.
Ám elkalandoztam. A normális azonnali reakció a támadás elhárítása, ám a köztársaság mégsem ezt tette, hanem két Jedi-t küldött a helyszínre tárgyalni. A kérdés, hogy miért? A válasz egyszerű. A köztársaság egyszerűen nem rendelkezett egy állandó hadsereggel és hadiflottával egy váratlan támadás (vagy bármilyen más fegyveres agresszió) elhárításához, így persze nem is tudott többet tenni annál, hogy oda küld két Jedit tárgyalni és felmérni a helyzetet.
Sokat elmond, hogy a válságot épp a Naboo-i lakosság fegyveres ellenállása vitte közelebb a megoldáshoz, ez kényszerítette a Kereskedelmi Szövetséget végül érdemi tárgyalásra. És persze Palpatine szenátor kancellárá választása. Mert ez volt a legfőbb hatása a Naboo-i válságnak: aláásta a köztársasági kormányzatba vetett bizalmat és destabilizálta azt, így olyan szereplő keríthette azt a hatalmába, aki ki akarta azt használni. Az események gyorsasága miatt a szenátus nem is tudta alaposan mérlegelni a lehetőségeit és a kancellári pozícióra jelentkezők szándékait, személyiségét.
Ám ekkor még nem jut a kancellár a közel teljes hatalom birtokába. Ehhez egy újabb fegyveres konfliktus kellett, a szeparatisták lázadása és támadása. Ekkor, és csakis ekkor dönt a köztársaság újra egy állandó köztársasági haderő felállításáról, ám elhatározni és véghezvinni valamit két különböző dolog. A köztársaság ugyanis nem csak a bevethető egységeknek, hanem a kiképzési képességeknek is híján volt, vagyis egy épp zajló konfliktus közben kellett volna több világról összeszedni a kiképzőket és a kiképzendő állományt, végrehajtani a kiképzést. Nem is beszélve a különböző szintű parancsnokokról. A Jedi lovagok elláthatták ugyan az egység és magasabb parancsnoki teendőket, ám a számuk arra nem volt elegendő, hogy az alegység parancsnoki beosztásokat is ellássák. Valójában olyan mértékű hiány volt a parancsnoki állományban, hogy még a tízes évei második felében járó, még csak padawani státusú Ashoka Tano is parancsnoki rangot és kinevezést kap.
Ezen helyzet miatt a köztársaság úgy is el kellett, hogy fogadja a klónok harci alkalmazását, hogy azok eredete, és a megteremtésükkel kapcsolatos szándékok egyértelműen gyanúsak voltak. Ezzel pedig a 66-os parancs gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált – különös tekintettel arra, hogy a Jedi rend soha nem járt igazán utána a klónokkal kapcsolatos kérdéseknek.
Ám a klónok nem csak a katonai, hanem a pénzügyek kezelésével kapcsolatos intézmények hiányosságaira is felhívja a figyelmet. Egy normálisan működő állam eléggé szoros felügyelet alatt tartja a pénzügyeit és a jelentősebb pénzügyi kötelezettségvállalások – egy komplett hadsereg létrehozása az állománytól a kiképzésen át a hadfelszerelések legyártásán át márpedig jelentősebb pénzügyi kötelezettségvállalás – általában törvényhozási szintű felhatalmazást követelnek. Ám a klón hadsereg megrendelése kapcsán arról semmit nem tudott a szenátus, hanem azt Dooku gróf rendelte meg Sifo-Dyas Jedi mesternek kiadva magát. A kaminoiak pedig elfogadták őt, mint a köztársaság hiteles követét és megbízottját. Amennyiben a köztársaság szenátusa szigorú kontroll alatt tartotta volna a pénzügyeit, ez meg sem történhetett volna, hiszen a kaminoiak egyrészt elkérték volna a követ megbízó levelét, emellett ellenőrizhették volna a szenátus által alkotott törvényekről és határozatokról szóló köztársasági közlönyben, hogy egyáltalán van-e ilyen értelmű köztársasági döntés.
Ám a kaminoiak nem ezt tették, ami arra utal, hogy a szenátus az aktuális költségvetési törvényen túl nem szabályozta a saját kiadásait, ha valaki valamilyen pénzügyi kötelezettséget vállalt a köztársaság nevében – és annak hiteles követeként tudta feltüntetni magát – akkor a köztársaság annak mindenképpen eleget tett. Ez mindenképpen magas korrupciós kockázatot jelentő gyakorlat, amely a klón hadsereg tekintetében már a pénzügyi veszteségeken túlmutató következményekkel is járt.
Ugyanez viszont arra utal, hogy nem csak a szenátus nem gyakorolt szoros kontrollt a pénzügyek felett, de a köztársaság kormányának sem volt ilyen funkciót ellátó belső ellenőrzési rendszere. Az államháztartási belső ellenőrök ugyanis – ha valaki már találkozott velük – igen érdekes és kényelmetlen kérdéseket szoktak feltenni és általában addig győzködik az ellenőrzöttet, amíg az a sajátjának nem érzi az ötletet, hogy részletesen szabályozza a pénzügyi kötelezettség vállalások és annak ellenőrzésének módját. Ha egy szervezet pedig bevezeti ezt, akkor annak – jelen esetben épp a Jedi rend – nevében eléggé nehézkessé válik úgy kötelezettséget vállalni, hogy a szervezet nem tud róla.
Ám messze nem a hadsereg és a pénzügyi kontroll hiánya az egyetlen hiányossága a köztársaságnak, bár már ezen kettő is bőven alkalmas volt a puszta léte veszélyeztetésére. Láthatóan azonban a diplomáciai rendszer sem volt megfelelően kiépítve. A köztársaságnak többször is tárgyalnia kell ugyanis olyan államokkal, amelyek nem a köztársaság részei. Az ilyen tárgyalások lefolytatása, kapcsolatok fenntartása elsősorban a diplomáciai testület dolga, a bolygók kormányzóinak, és a szenátoroknak ebben csak minimális szerepe lehetne. Ám láthatóan a szenátorok szerepe erősen túlmutatott a minimális mértéken, illetve azokon az ügyeken, ahol a kormányzat nem tárgyalhat hivatalosan. Valamiért a hivatalos tárgyalásokat is vagy a Jedi rend, vagy a szenátorok folytatták le, ami arra utal, hogy az amúgy létező diplomáciai szolgálat nem rendelkezett elegendő kapacitással a válságok során a szerepe betöltéséhez. Csakhogy egy diplomáciai szolgálat leginkább épp a krízisek kezelésére való, éppen azért, hogy azokat ne katonákkal kelljen megoldani. Ahogy egy másik galaxis meglehetősen fejletlen világán egy tábornok fogalmazott: minden a diplomáciától elvont dollárt mindjárt oda is adhatják a hadseregnek, hogy lőszert vegyen belőle…
Komoly problémák voltak az igazságszolgáltatás függetlenségével is, amint arra Ashoka Tano pere több szempontból is élesen rámutatott. Egyrészt eleve voltak olyan intézmények, amelyek nem voltak alávetve a köztársasági igazságszolgáltatásnak. A legjobb példa erre épp a Jedi rend, amely ugyan végül nem élt a jogával, de sokat mondó tény, hogy a lehetőség rendelkezésre állt. Ám ez a kisebbik probléma, hiszen ez akár független igazságszolgáltatási intézményként is tekinthető – ebben az esetben viszont ijesztő, hogy a Jedi rend milyen könnyedén adta fel az intézményi függetlenségét. Ám a per során az esküdtszék tagjai nem a lakosság köztiszteletnek örvendő, a bizonyítékokat (remélhetőleg) pártatlanul értékelni képes polgárai, hanem politikusok voltak, akik esetében nehezen képzelhető el a politikai véleményüktől mentes ítélet.
Ennél egyértelműbb jele nem is lehetne az igazságszolgáltatás politika alá rendelődésének, ami rendkívül káros gyakorlat, hiszen az igazságszolgáltatás az, amely egyrészt képes valamilyen szinten ellenőrizni a törvényhozói- és végrehajtói hatalmat, másrészt az aktuálpolitikai szempontoktól függetlenül dönteni a bűn- és a polgári peres ügyekben.
Az igazság az, hogy a köztársaság egyetlen valamennyire is működő intézménye az előző részben már elemzett Jedi rend volt. Márpedig a köztársaság hiányzó intézményeinek pótlása egyetlen, mindössze nagyjából tízezer teljes jogú tagot számláló szervezet által még akkor is lehetetlen, ha az maga nem küzd belső problémákkal. Hiszen a tízezer Jedi kevés egy hadseregnek, nem töltheti be mindenhol a pártatlan igazságszolgáltatás szerepét és nem kezelhet le minden diplomáciai ügyet. Még külön-külön sem, nem hogy egyszerre. Ráadásul ezek mindegyike sokféle nézőpont alkalmazását követeli meg, ugyanakkor a Jedik képzési rendszere egyáltalán nem tette lehetővé ilyen széles spektrumú nézőpont kialakítását. Vagyis a rend még a jobb időszakokban is csak válságról válságra lépkedett és egy kiterjedt, a Sithek által kiváltott válság már messze meghaladta a képességeit. Sokat mondó tény, hogy a sithekkel kapcsolatos korábbi válságok kezelésében döntő szerepe volt az akkor még létező köztársasági flottának és hadseregnek, amelyek azonban már nem álltak a késői köztársaság rendelkezésére.
